8.Rész

Ééééss...itt az újjabb rész! :3
Most nem nagyon füznék hozzá semmit...jólesnek a komik♥. Csak így tovább!
Ezt a részt szeretném ajánlani a valószínüleg eggyetlen FIÚ olvasomnak, Világos Róbertnek.:* Hölgyeim..egy Boy Directioner van születőben.:D

Jó olvasást!!:)

                                           *Victoria szemszöge*

Kézen fogva vonszoltam magam után Dávidot. Nem vetettem rá a csók után egy pillantást se,nem vagyok képes per pillanat ránézni. De most szépen nagy bátorságot merítek és elbeszéllgetek egy kicsikét vele.

Végig mentünk egy nagy folyosón,majd egy üres szobába toloncoltam. Egyből nekidöntött az ajtónak és nekilátott azoknak a dolgoknak,amit valószínűleg minden férfi tenne. Tudom hogy ő egy bunkó állat,de valami még mindig fűz hozzá. Nem tudok neki ellen állni. Egyszerűen...a tudatalattim még mindig ragaszkodik hozzá. De ezt akkor sem lenne szabad. Hiszen ő Bellát szereti. Szereti? Ha szeretné akkor most vele lenne..és őt csokolgatná.

Hirtelen lepörgettem a szemem elött a dolgokat,hogy mit tettem az elmult 5-6 percben! És cselekedtem....vagyis cselekednem kellene. De máshoz nincs erőm csak ahhoz hogy egy minimális erővel eltoljam a mellkasánál fogva. Viszont ez nem nagyon használl. Ő ugyanúgy folytatta, és szivogatni kezdte a nyakam...egyre jobban...ami már kezdett fájni,és nem volt jó érzés. És én még mindig probállkoztam eltolni magamtól,pedig tudtam hogy nemsikerül. Majd hirtelen akkora fájdalmat éreztem ahol szívta a nyakam,hogy egyszerűen nem birtam tovább. Mint amikor az elem feltöltödik, úgy töltödtem fel én is,és teljes erőmből arcon csaptam.

-Mi a franc ?-nyúlt az arcához csodálkozó tekintettel.

-Ide hallgass! Most fogd magad és húzz el innen. Mit képzelsz kivagy hogy ezt csinállod? Egy senki! Te egy nagy senki vagy. Nem kíváncsi rád senki. Se Bella..

-Se te ? Haha..azt kétlem,Victória.-húzta a szemőldökét a csókra célozva. Sarokba szoritott.

-Arrol soha senkinek egy szót se. Megse történt.-gyenge érv Viki...szedd össze magad.

-Oh igen ? Akkor nem is tetszett ?-közeledett felém én pedig ráztam a fejem.- És ez se ? -csókolt meg. -Nah és ez ?- hajolt közelebb és közelebb....

-Elég...ELÉÉG!-üvöltöttem.-Nem tetszett..és nem is fog. Soha. Mivel soha többet a büdös életbe nem fogsz hozzám érni. 

-Héé héé héé..pár percel ezelött se én kezdeményeztem szivi.-tárta szét kezeit,közben pedig nagyképűen vigyorgott.

-Nem fogod fel ugye ? Ennyi eszed már nincs. -néztem a szemébe, ami még mindig csábított de tudtam hogy ez nem helyes.-Eggyáltalán foggalmad sincs hogy miért tettem ?

-Gondolom mert akarsz tőlem valamit...igaz cica ?

-Rohadtul nagyot tévedsz, cicaaa!-mondtam a lehető.- Csak Isabellát akartam ugymond megvédeni ettől...! Már semmi nem fűz hozzá téged, ugyhogy lekophatnál. 

-Most nehogy azt mesélld be nekem hogy ez a csókocska csak egy elterelő hadművelet volt! Viki, nekem is van egy kis eszem...ne nézz már hülyének!Szerinted én nem tudok arról hogy belém votál zúgva..vagy még talán most is ?-harapott a szájába.-Könnyen kideríthetjük...

-Nem derítesz ki semmit. És igen...képzeld igen, kicsikét bejöttél,de már mindent bánok. Nem értem hogy Bella is hogy lehetett veled eggyütt?! Egyszerűen a hányinger kerülget ha rád nézek..egy undorító kétszínű féreg vagy. 

-Hmm...-mondhatom komoly választ adott.

-Szóvall húzz az életünkből. Bellájéból és az enyémből is.

-Hmmm..-már megint ez a hmm-ögés. Falra mászok tőle.-Ha ezt akarod..

Gyanús ez a hirtelen eggyet értés. Eggyáltalán nem vagyok benne biztos hogy be is tartja amit az elöbb mondott. 

-Pá pááá....Viktória drága!-bááájoos kacsintás mondhatom. De hála istennek nem kell már egy levegőt szívnom. Elment. 

                                      *Dávid szemszöge*

Milyen kis hiszékeny önfejű liba ez a lány! De jó vele játszadozni. De ha van egy kis esze akkor ő se gondolhatja azt hogy ilyen könnyen feladom a harcot. Már 1 éve vissza akarom kapni Bellát, és miért most haggyam abba amikor már Bellát is tudom füzögetni ? Semmi értelme nem lenne úgyhogy inkább fojtatom a játékomat. És hogy még növeljem az önbizalmam..elugrok a haveromhoz. Itt lakik Angliában.

                                   *Isabella szemszöge*

Hol lehet már Viki?! Valyon mit csinállhattak? Még mindig nem fogtam fel hogy ezt tette. Ráadásul a koncertről is lemarad ha nem ér vissza hamarosan. Mingyárt vége lesz...és pont emiatt a bunkó miattt marad le róla.Most szúrom le magam, nem lehet igaz hogy a biztonsági őr nem enged át.
Basszus....felhívni még megse probálltam. Hogy én mekkora egy idióta vagyok.
Kicseng..kicseng..vedd máár feeeell!
-Viki ??? Te vagy az ??-semmit se hallottam. Ez igy nem lesz jó.
Inkább SMS. "Hol vagy? Dávid ? Gyere vissza !!" Éééés küldés.
Gyerünk Viki...irj viszza akkor legalább.
Az amúgy megse fordult a fejemben hogy most Viki és Dávid épp....AZT csinállják. Hiába tudom hogy hogy állt Dávidhoz, de akkor se lenne rá képes. Én még a csókot se értettem.
Végree vissza írt. "Minden oké..naggyábol...vagyis hát ....majd meséllek. Vissza mennék én, de van egy kis baj. Ez a szemét bezárt...mindegy, valahogy majd csak kijutok..és azt se tudom hogy hol vagyok, mert egy csomo folyosón keresztül jöttünk ebbe a szobába. De várj meg az aréna elött. No problem. Najó ez problem. S.O.S."
Édes isten..kinyiróm azt a barmot. Miért zárta be? Normális az ilyen? És még megkeresni se tudom mert ez a hülye biztonságí őr nem enged sehova. Vagyis amerre menni akarnék arra nem.
-....és akkor elérkeztünk utolsó dalunkhoz! Reméllem jól éreztétek magatokat,és találkozunk még!-mondta Niall.
Majd elkezdték énekelni a What Makes You Beautifult. De így még élvezni se lehet mert tudom hogy Viki valószínüleg pánikba esve kiabáll egy szobába zárva. Tennem kell valamit. De várnom kell a koncert végéig....

Ohh...SMS. Ez is ismeretlen szám..kezd elegem lenni az ismeretlen számokból.
"A játék még nem ért véget." Betelt a pohár. Holnap első dolgom az lesz hogy telefon számot változtatok, és minden lehetséges módot megszakittok Dáviddal. Ez egy elmebeteg aki nem fogja fel hogy köztünk nincs semmi!

                                         *Victória szemszöge*

-Valakii!!! Hahóóó!!! Segítséég!-kiabálltam közben pedig vertem az öklömmel az ajtót. De hiába. Senki se hall. Francank kellet elrángatnom ezt a nyomorékot. Most ebben a szobában fogok megbolondulni amíg valamelyik takarító be nem nyit, pedig elő sorba szóló One Direction jegyem van. Bella biztos csináll majd pár képed és videót.
Az órát elnézve pedig már hamarosan vége lesz. De legalább hallani innen is..bár kicsit se olyan a hangzás mint ott.
Najó..amíg nem jön segítség addig kicsit körbe nézek a szobába. Aztal, székek, tükör...egy normális készülődő szoba. Mégha tv lenne vagy valami...de így csak bámulom az ajtót arra várva hogy valaki kinyissa.
Már kiabállni se kiabállok, hisz amíg megy a koncert nem nagyon fognak meghallani. És én erre csak most jövök rá..örülök a fejemnek. Ennyire hülye vagyok hogy elöbb nem tudtam volna rájönni, totál fáj a torkom. Mindegy, ez a legkissebb bajom.
Oh..úgytűnik a koncertnek vége. Vagyis a sikongatásos egyveleget amit a rajongók okoznak azt lehet hallani..de beszédet és éneklést már nem. Hmm..talán akkor mostmár meghallanak.
-Haaaahóó-próbálltam kiabállni, de a torkom már kész volt.-VA-VALA...valakihh.-dőltem neki az ajtóval szembeni falnak, majd egyre jobban csúsztam lefele, míg a földön nem ültem.
Sírás határán voltam, és csak az a gondolat futkározott a fejemben hogy itt fogok maradni, egyedül...bezárva ebbe a szobába, egyedül....örökre.
De mivel nem akartam sírni erért előkerestem a fülhallgatóm és benyomtam a zenét,de csak eggyik fülembe, hogy megghalljam ha valami vagy valami az szoba közelében lenne.
Milye Cyrus -szal kezdődött a zene lista. Mondhatom hogy nem valami vidám szám számomra, úgyhogy ez mégjobban előhozta a rossz gondolataimat.Majd Ariana Grande ami még arra is emlékeztetett hogy senki sincs olyan fiú aki boldoggá tenne, és hogy örökös idióta vagyok. Minden lehetőségem elszúrom.
És ez volt az a pont ahol minden eggybe gyűlt..és a könnyek végig szántották az arcom.
Cseppenként folytak le nyakamig.

Most kifejezetten jól esett a sírás, pedig nem vagyok az a tipikus sírós.
Viszont össze kell szednem magam.Ennek a legjobb módja a telefon babrálás. Üzenetek vissza olvasa, képek végig nézése. És ha már az üzeneteknél tartok..Isabella írt. "Nyugi, ne pánikolj vagy semmi hülyeséget ne csinállj! A koncertnek vége, mond meg hogy néz ki a szoba és megpróbállok oda....
Neh neh neeeee...miért pont most merült le ez a nyomorult telefon is!!? Végig se tudtam olvasni..vissza írni meg már pláne nem tudok.
Najó, teszek egy utolsó probállkozást. Amennyire csak bírok kiabállni fogok..nem érdekel a torkom.
-Segííítsééég!!!! Valkakii haall?? Kéreeeemm !! Segítsééég!!!-Dörömböltem a kezemmel majd fejemet neki hajtottam az ajtónak. Pár pecig így maradtam.
Amikor is meghallottam hogy valaki erre jön.
-KÉÉRREM! ITT VAGYOK!! SEGITSÉG!-üvöltöttem rekedtes hangomon.
Éss iggeeeenn!! Van isteen!! Halllom ahogy a kulcsot behejezi a zárba..és kattan a zár! Nyílik az ajtóóó...
-Sziaa! Ide nem jöhet be senki..
Most mivaaan? Ez...ez... WHAAAT?