18.Rész

Csajszik, mind tudjuk kiszivárgott a srácok Midnight Memories albumáról az összes szám.
Saját vélemény : Elküldeném az összes nyomorék embert aki ilyenre képes volt! Akasszák fel magukat vagy törjék le az ujjaikat.. Sajnálom a fiúkat mert keményen dolgoztak ezen és egy pillanat alatt hatalmas veszteséget kaptak! És igen, tudom, nagy a csábítás hogy meghallgassam de nem teszem. Ennyit megérdemelnek hogy majd csak amikor IGAZÁBÓL MEGJELENIK az album, akkor hallgassam meg őket.
Nem tudom hogy ti hogy vagytok vele de nekem ez a véleményem.:/ Szívesen meghallgatlak titeket is komiban:)
Szemét dolgok ezek, de inkább jöjjön a 18.Rész!
Annyit fűznék hozzá hogy köszönöm a komenteket és ezt a sok oldal megtekintést! 10.000+ MEGTEKINTÉS, KÖSZÖNÖM♥
Jó olvasást!:)
                                                                          ~E.V. puszi.!
_____________________________________________________________________

-Igyál..oldja a feszültséget.
-Kösz de nem..-dobta a kezembe.
-Hát jó, én nem erőltetek semmit. Majd úgyis meg gondolod magad.-húztam le belőle egy nagy kortyot.-Végre eljött az a pillanat amikor szemtől szemben lehet veled beszélni!
Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem....

*Victoria szemszöge*

Már görcsösen kapargattam a fa kérgét ahol ültem. Még nem láttam Harrynek ezt az arcát, csak hallottam róla. Régebben sok blogot is olvastam ahol rossz fiúnak állítják be,de nem gondoltam volna hogy ez az énje valóban létezik! Félelmetes ahogy a szemeit elönti a vágy és a düh egyszerre. Azonban a rettentő tekintet ellenére elmondhatatlanul vonzott ez a kis 'játék' amit velem űzött.
Amikor neki támaszkodik a kezével a fának, és az izmai megfeszülnek,isteni látvány. A tetkók pedig csak rádobnak még egy lapáttal.
Bár egy kicsit furcsának tartom hogy ilyen hirtelen a jó Harryből rossz Harry lett.
Nem tudom hogy mit tegyek, egyszerűen mozdulni se tudok, annyi minden történik percről percre. Sikerült teljesen össze zavarnia.
Csak nézem ahogy issza azt a sok alkoholos löttyöt,és nagyokat sóhajtozok.
-Harry,ugye..ugye tudod hogy így nem vezethetsz?!-köhécseltem az alkoholra célozva.
Ő mintha megse hallotta volna, itta tovább.
-Nem akarok itt éjszakázni az erdő kellős közepén, és mivel nincs jogsim, le kéne tenned az üveget!-próbáltam finoman meggyőzni.
-Megoldjuk édes.-csavarta végre rá a kupakot arra az alkoholos szörnyűségre.
Miután ezt közölte velem, újra hátat fordított nekem.Kíváncsi vagyok hogy a haza utat hogyan tervezi.
De inkább nem hergeltem magam a tovább gondolkodással. Kicsit kijjebb sétáltam az erdős részből, és kiértem egy gazos mezőre. Igaz hogy nem szeretem az ilyen helyeket, de most valahogy késztetést éreztem arra hogy leüljek és átgondoljak pár dolgot.

Amint lehuppantam a földre elbambultam.Csak belemerültem a tájba és az előbb történ csókba a fánál. Hogy lehet valakinek ilyen két különböző énje mint neki ?! Az egyik tetszik, a másikba pedig beleszerettem.
És igen, nagyon hülye vagyok.Ha nem lennék ilyen makacs és naiv már rég nem itt tartanánk. Egyes dolgoknak megse kellett volna történniük.
És mi az hogy kikészítem és az agyára megyek? Ha tényleg így volna akkor nem csinálná azt velem amit csinál. Néha már azt se tudom hogy hol vagyok és mit csinálok ha vele vagyok, vagy ha csak beszéllek vele. Valahogy elvarázsolt. Csak nem adom magam könnyen. És hogy miért? Valószínüleg ő még nem tapasztalta a viszonzatlan szerelmet. A világ egyik legrosszabb dolga az ha valakiért mindent  megtennél de ő semmibe se vesz. Sajnos én már többször is átéltem. Ezért húztam fel magam elé egy falat. Pontosabban Harry és magam közé. Nem akarok újra össze törni, elég volt ennyi rossz dolgot átélnem, nem hiányzik még egy.
De lehet hogy Harry más lenne.-szólt közbe a tudatalattim.-Vele önmagad lehetnél,ő szeret! Vele minden más lehetne! Csak hagyd hogy szeressen, engedd el magad! Ezek után már úgyse hagyhatod hogy nyomtalanul eltűnjön az életedből, már ott fog élni benned, a fejedben! De ha egy kicsit is van eszed akkor nem hagyod hogy csak emlékként éljen tovább veled.
-Elég!-csúszott ki a számon.
-Kicsit magadba szálltál. Minden oké?-ült mellém.
Ahogy beszélt, érezni lehetett a levegőben az alkohol szagát.
-Persze.-hunytam le hosszan a szemem.
Mintha nem hatott volna rá a pia.Vagy csak én látok át rajta, és látom újra ugyan annak a Harrynek akit először megismertem ?! Nem akarok túlságosan belemerülni ebbe az énjébe, de mintha minden szavában meghallanám az ártatlanságot.Pedig pár perce még menekülni akartam előle, tőle és a sötét Harrytől ami benne él.
Most viszont újra biztonságban érzem magam mellette.
-Harry..-vettem egy mély levegőt.-voltál már igazán szerelmes olyas valakibe akit lehetetlen volt elérned?
Hallottam magam mellett ahogy kuncog egy kicsit. Nem tudom mi volt ebben a vicces de édes volt hallani ezt a hangot tőle.
-Ami azt illeti, nem.-könyökölt magabiztosan a térdére.-Eddig mindenkit megszereztem akit szerettem volna. Ez alól senki sem kivétel.-tekintetét felém terelte.
-Honnan veszed hogy senki sem?-simogattam a száraz virágokat mellettem. Harry haja jutott róla eszembe ahogy az ujjaim közé értek a szálak...
-Mert nekem senki sem tud ellen állni!-és már azon kaptam magam ahogy fölöttem támaszkodik.
Izmai megfeszültek ahogy a mellkasom mellett támaszkodott, engem pedig teljesen hátra döntött.
Egyre erőteljesebben éreztem az illatát, amire eddig nem nagyon figyeltem, de ez az illat valahogy magával rabolt. Igaz hogy kicsit a pia is közre játszott, de az nem érdekelt.
-Csak arra kérlek hogy ne tegyél úgy mintha nem is léteznék!-lehelte ajkaimba.-Sajnálom hogy így viselkedtem..-suttogta amilyen halkan csak lehetett.-...de elkapott a vágy és valahogy ez sült ki belőle.
-Többet ne tedd ezt, kérlek! Ígérd meg!-suttogtam ugyan úgy ahogy ő. Kezemmel pedig a nyakát megfogva húztam pár centivel közelebb magamhoz.
-Csak akkor ha soha többé nem kételkedsz bennem és megpróbálod elengedni magad.-nézett mélyen a szemembe.
-Csókolj meg.-mondtam ki tiszta hipnózisban.Mintha egy romantikus filmbe csöppentem volna. Ajkai óvatosan súrolták az enyémet,nem úgy mint az előbb,amikor csak azt akarta bebizonyítani hogy mikre képes.Hihetetlen hogy mennyivel jobb a csók akkor ha mind ketten ezért a pillanatért szenvedünk.Kezeim lassan hajába kúsztak és véletlen meghúztam egy kisebb tincset, amire egy apró sóhajjal válaszolt.
Azt hiszem hogy megtörtem! Véglegesen. Az ilyen pillanatokért bármit megtennék.
-Ugye hogy sokkal jobb ha nem stresszelsz?-kuncogott egy leheletnyi távolságra tőlem, még mindig fölöttem támaszkodva.
-Sokkal.-adtam egy apró puszit szájára,majd elégedetten felállt.
Én is követtem. Leszedegettem az apró gazokat a hajamról amik bele ragadtak. majd megragadtam a kezét.
Eléggé besötétedett, és hiába volt nyár, kicsit lehűlt a levegő. Ezért Harry oda adta a kabátját amit az egyik fatönkre fektetett le.
Felvettem és így bámultam az eget ahogy egyre jobban megy le a nap.

Nem szeretek ilyenkor ilyen helyeken lenni, hiába van velem Harry. A kocsi meg rohadt messze van.Szóval még jobban besötétedik mire kiérünk hozzá. A kocsi !!
-Harry, hogy jutunk haza? Ha te vezetsz akkor a rendőr őrsön éjszakázhatunk.-akadtam ki. Teljesen kiment a fejemből hogy mennyit vedelt , csoda hogy nem részeg.
-Átvágunk az erdőn, utána már csak pár perc egy mellék úton és beérünk a hotelhez.
Nem vagyok benne teljesen biztos, de megígértem neki hogy nem reagálom túl a dolgokat, szóval csak bólintottam egyet.
Hozzá bújva vissza sétáltunk az autóhoz. Szinte semmit se szóltunk egymáshoz, de most ez nem is volt baj.
Beültünk, majd lassan elindult egy elég rázós úton Harry.
Inkább benyomtam a rádiót, amiben épp az egyik kedvenc számom ment. Azonnal max hang erőre tekertem. Így már kicsit élvezhetőbb volt az út. Amíg Ő próbált koncentrálni, addig én rekedtesre énekeltem a torkom. Persze ő csak nevetett rajtam,mert a hangom az iszonyú.
Fél óra múlva valahogy kiértünk egy rendes útra. Áldottam az eget hogy nem kell tovább rázkódnunk.
Kicsit jobba rátaposott a gázra, és száguldottunk! Amikor már ismerősek voltak az utcák, egy kicsit lejjebb vett, én pedig a zene hang erejéből.
Kicsit elszontyolodtam hogy elkell tőle szakadnom. Furcsa, eddig még ezt az érzést nem tapasztaltam. Mintha minden percben hiányolnám a közelségét.
-Megjöttünk!-parkolt le a hotelünk parkolójában.
Kiszálltunk mind a ketten, és a bejáratig kísért.
-Holnap délután 2-re oda találsz a kiadónkhoz?- karolta át a derekam, és tekintete igenlő választ várt.
-Miért is?-mosolyogva tettem tenyerem a mellkasára.
-Ha eljössz megtudod.
-Ott leszek.-és újra elöntött a jó.

Átkaroltam a nyakát, és egy hosszú búcsú csókkal köszöntem el tőle. Átkarolt és megvárta amíg kezünk eléri azt a távolságot, amikor már nem ér össze és megvárta ahogy eltűnök a hatalmas hotelben.
Szerintem elpirultam ebben az egészben úgyhogy inkább megszaporáztam a lépteimet és gyorsan felfutottam a szobánkhoz.
Bevágtam az ajtót és a földre csúsztam. Egy hatalmasat sóhajtottam.
-Észnél vagytok?-hát nem sokáig tartott a jókedv.
-Bella! Úr isten, el sem fogod hinni mi történt!-álltam fel és egy hatalmas ölelésben részesítettem.
-Viki, Viki, elég!-tiltakozott de én nem engedtem el.- Mi ez a nagy boldogság? Amikor legutoljára hallottam a hangod akkor még tiszta pánikban voltál.
-Az akkor volt..-forgattam a szemem.
-Várj! Csak nem....Viki !-kapcsolt az agya.
-De ! Olyan jó volt. Legalábbis a napnak az egyik része, a másik az már kevésbé.-meséltem.
-Szóval akkor, ti..most ?! Tudod?-vigyorgott rám.
-Igen.-válaszoltam olyan boldogan amilyen boldogan csak tudtam.
Erre ő felkiáltott és újra megölelt.

*Harry szemszöge*

Megvártam amíg bemegy a hotelba. Ő képes még itt is valami bajt csinálni. De így tökéletes, és végre teljesen az enyém!-ezekkel a gondolatokkal ültem vissza újra a kocsimba.
Hazáig hajtottam reménykedve hogy a rendőrök tényleg nem kapnak el.
De a házam előtt egy elég érdekes dolog fogadott.
Ő hogyan kerül ide ?


UI.: A szereplők nincsenek élő személyekhez kötve, kivétel az 1D tagokat. Ők saját magukat alakítják, míg a többiek mind kitaláltak és nincsenek élő emberekről mintázva.
Jah, és remélem mindenki nézte tegnap az 1DDayt! Uh, istenem..hát én szét folytam amikor a Talk dirty To Me volt.:D Najó , ez már egy másik téma:)

17.Rész

Meghoztam a 17.részt!!(:
Bár igaz hogy hatalmasat késtem vele...sajnálom. Csak alig van időm írni,csomó el foglaltságom van, de remélem ettől független még ,maradtak olvasók:)
Nagyon nagyon NAAGYOON köszönöm a 30 feliratkozót:) Elképesztőek vagytok!
Ami pedig a történetet illeti, látom nagyon akarjátok hogy Viki megtörjön.:D Erre csak azt mondom, hogy mindennek eljön majd az ideje:)
Jó olvasást csajszik!:*
Remélem komiztok és feliratkoztok páran!:)♥
                                                                                   ~E.V.
________________________________________________________________

-Ne-neem...nehm..-szorítottam le a szemeim amikor a keze már nem a combomnál járt... Szája pedig a nyakammal volt elfoglalva.
-Gyerünk..mond ki! Mond ki hogy mit tegyek!-már számat harapdáltam miközben beszélt. Harry tudja hogy mit csinál..nagyon tudja. Tudja azt hogy már csak egy cérna szál tartja nálam a dolgokat, és az a cérna szál vagy elpattan vagy újra kötéllé válik. Már magam sem tudom hogy mit csinálok...
-Harry...
Végig futott a fejemben minden pár másodperc alatt. Éreztem hogy ő is akarja.
De a  francokért gondolkodok ennyit...
-Harry...csókolj meg!-motyogtam már majdnem a szájába.
És már éreztem is ajkait az enyémen. Isteni! Két keze fejemet fogva tart,én pedig csak....csak elmerültem az érzésben. Ovatosan csókolt...nem volt mohó,azt várta hogy minden egyes mozdulatáért könyörögjek! A hideg rázott ki amikor egy aprót belenyögött a csókba.
-Ezt nem szabadna!- elhúztam magam tőle, és hirtelen fejemhez kaptam.
-Miről beszélsz?- értetlenkedett.
-Csak haggy...én nem akartam hogy megcsókolj!- egyre jobban emeltem fel a hangom,közben pedig kimásztam a medencéből.
-Még hogy nem akartad.-forgatta szemeit.-De állj már meg! Hova mész?
-Hagyj már békén!-ordítottam a fejére.
-Viki!-megállt és kiabálta a nevem miközben csak nézett ahogy össze vissza járkálok.
-Mi van?-borultam ki.
-Olyan hirtelen lettél egy elmebeteg..elmagyarázhatnád legalább hogy miért!-kicsi csalódottságot hallottam kiabáló szavai közt.
-Elmebeteg? Miért is? Oh várjunk csak..tudom miért. Mert képes voltál lesmárolni anélkül hogy...
-Ne kezd nekem beadni azt hogy nem akartad!-közelített ökölbe feszített kezekkel.
-Nem, nem akartam!-mély levegőt vettem és leengedtem a fejem mellől mindkét karom.
Harry csak értetlenül rázta fejét ide-oda.
-Mi a francért teszed mindig ezt velem?- higgadt hangon de összezavarodva próbált bármit is mondani.
-Nem akarlak untatni..de hagyj békén most. Felejtsük el ami történt és..
-Én nem akarom elfelejteni! Miért kéne elfelejtenünk?- homlokát ráncolva emelte fel ismét kicsit a hangját.
-Csak felejtsd el. Ne várj mindenre komoly választ! De ezt az egy szívességet tedd meg nekem..soha nem kérek semmi mást tőled, csak azt hogy felejtsd el hogy megcsókoltál. Ezt az egészet...értve vagyok?
-Nem!- határozottan válaszolt.
-Elég nehéz lesz majd bizonygatnod hogy megcsókoltál ha majd én tagadni fogok mindent..-megráztam a fejem és úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább veszekedni.-Inkább most megyek.Lepihenek.
-Beszéljü..
-Nem..Harry nem..hagyj békén!-nyögtem oda.
Most minden el lett rontva. Minden. A ráadás pedig az hogy jó volt megcsókolni. Csak tudnám miért volt jó? Az istenért Viki, szereted! De ha szeretem miért vagyok ilyen vele? Újra és újra egyre kínosabb pillanatokba keveredek vele. De nem akarok csalódni. Nem akarom azt hogy megint összejöjjek egy olyan emberrel akiért bármire képes lennék, és a végén én koppanjak.Harry pedig tipikusan olyan pasivá vált a szemembe, akiben hatalmasat tudnák csalódni...és én ezt nem akarom. Muszáj minden apró cselekedetét is semmibe vennem. Bár a medencés kaland nem mondható apró kis botlásnak. Az tudatos volt mindkettőnk részéről. Annyi minden kavarog most bennem....Miért nem lehet minden úgy mint az előtt? Jobban jártunk volna ha csak átlagos rajongók maradunk...Ez túl sok bonyodalommal jár.

*Harry szemszöge*

 -Beszéljü..-próbálltam rávenni arra hogy maradjon, és mondjon valami értelmeset, valami indokot hogy miért lett ilyen..de reménytelen.
-Nem..Harry, nem..hagyj békén!-ezek voltak az utolsó szavai mielőtt elment volna.
Gőzöm sincs hogy miért teszi midig ezt velem.Minden olyan hirtelen történt az előbb is... De ha azt hiszi hogy ezzel feladom..hát nagyon téved.  Éreztem hogy ő is szeret..de miért olyan nehéz ezt beismerni? Már a határaimon táncol, de akkor is küzdök. Jó lesz ha végre minden egyes kérdésem végére pontot rak.
Már kíváncsi vagyok hogy hogy fog regállni arra mit Niallal kitaláltunk..
De addig még ki kell bírni a haza utat. Remélem nem haragszik...de miért is haragudna? Most komolyan..fogalmam sincs hogy miért haragszik! Ha egyáltalán haragszik...
Én viszont nem akarok ezen rágódni..megtörtént, jó volt és kész.
A legegyszerűbb ha fogom magam és beülök a bárba. Pár pohárka alkohol nem árthat meg..
Hagyom Vikit..had gondolja át a dolgokat, de amíg ezt teszi, addig én jól is érezhetem magam.
-Egy Jin Tonikot legyen szíves!-fordultam be a pulthoz.
Figyeltem ahogy a csinoska pincér nő a parton lévő kis bárban kikeveri az italom.
-Uram, az itala.-tolta elém csábosan a falatnyi bikinijében.
-Köszönöm.-biccentettem.
Nem lenne szabad minden szépnek mondható lányra így tekintenem ha Vikiért harcolok.
-Esetleg mást óhajt?-kacsintott vágyakozva felém.
-Nem,köszönöm.-szívemre és nem a szememre hagyatkozva válaszoltam.
Erről jut eszembe, mi lehet Ann-el?
Rohadt jó mondhatom. Lehet hogy miatta ilyen Viki. Egyáltalán tud róla? Biztos..hiszen Bella mindent elmond neki. A francokat...! Ann-től nem akartam komoly dolgokat. Ő csak ott van nekem ha szórakozni vágyok...de vajon ezt is tudja Viki? Egyáltalán mit tud?
-Mi ez a sok alkohol?-ismerős hangot hallottam.
-Csak iszogatok...
-Nélkülem, Harry?-nevetett mellettem.-Nekem is egy olyat amelyet a fiatal ember iszik.
-Hogyhogy nem vagy Bell-lel?-mosolyogtam bele a poharamba.
-Elment aludni.
-Ilyen korán?-tekintettem fel Niallra.
-Te most komolyan elhiszed hogy alszik? Szerintem Vikivel beszél, mert ha jól tudom megvágta magát, és Bella segít neki csillapítani a sebet.-magyarázta.
Képes volt ezt hazudni Niallnak hogy megvágta magát? Hát ez kész. Ezek szerint komolyan gondolta hogy senkinek egy szót se a csókról.
-Most mi bajod Harry?-egy pillanatra aggódó tekintettel bámult rám.
-Jah..semmi, csak..ez a Tonic,kicsit félre nyeltem..ennyi az egész.-magyaráztam kapkodva. Niall látja rajtam hogy valami nincs rendben,és mivel általában mindent kitálalok neki, ez se fog elmaradni.-Kérdezhetek valami?
-Persze.
-Te mit tennél ha egy üvegfal lenne közted és Isabella közt?-bámultam közben a poharam tartalmát. Valahogy a pia se tett most jót.
-Ezzel mire célzol?
-Ez csak egy egyszerű kérdés, ami itt motoszkál a fejemben.-vettem fel magamra egy mű mosolyt.
-Nem is tudom.-elgondolkozott egy kicsit.-Az biztos hogy mindent megtennék hogy visszakapjam, vagy hogy megtörjön az az üveg.
Válaszul egy biztos tekintetet vetetem Niallra.Én is ezt fogom tenni...majd meglátjuk mi lesz belőle. Lefogom rombolni azt a falat köztem és Viki közt.

*Reggel*

Borzalmasan indult a reggel. Az a sok pia amit Niallal tegnap ittunk most szállt igazán a fejembe.
Lassan felküzdöttem magam az ágyból,majd lassan elindultam össze szedni a cuccaimat. Meglepetésemre Viki már össze szedte a sajátját.
-Jó reggelt!- össze futottam vele a fürdőben.
De ő csak mélyen pislogott egyet.Én vállat rántottam..
Nem vacakoltam, mindenem bedobáltam a kis bőröndömbe és a kocsihoz cipeltem.
Készen voltunk a haza induláshoz.
Megvártam amíg a két lány váltott még pár szót, és beültünk a kocsikba. Viki azonnal bedugta a fülhalgatóját és kihajolt az ablakon.
Amint egyenes terepre értünk és alig volt pár autó, elkezdtem felé tekingetni.
-Viki?!
Mintha egy földön kívüli lennék és észre se venne. De amikor már huszadjára szóltam neki, akkor kikapta a füléből a fülest és felhúzta szemöldökeit.
-Tegnap csajos estétek volt Bellával?-próbáltam beszélgetni vele.
-Miért érdekel?-hangzott azonnal el a szájából unottan.
-Látom most se vagy beszélős kedvedben...-sóhajtottam.
Végig nézett rajtam majd ismét bedugta a fülhalgatóit. Kezdtem kellemetlenül érezni magam....
Csak nőtt bennem a feszültség...és egy hirtelen mozdulattal rátapostam a gázra.Megelőztem Niallékat és még pár autót.
-Harry!?-ugrott fel azonnal Viki.
Minden pár másdoperc alatt történt.Tombolt bennem az adrenalin. Nem tudtam levenni a lábam a pedálról.
Hallottam hogy csörög a telefonom. Viki felvette.
-Nem tudom...igen...nem figyel....LASSÍTS HARRY! -hallottam ahogy félig nekem félig pedig a telefonba beszél. Valószínüleg Niall van a vonal másik végén.
De nem lassítok. Betelt a pohár.Most szépen elmegyünk Vikivel kettesben és beszélgetünk, így vagy úgy.
-Harry hova mész? Állj már meg! -kiabált mellettem.
Rá se néztem...nem érdekelt.
Csak hajtottam az autópályán amilyen gyorsan csak tudtam. Majd lefordultam,hamarosan egy kavicsos út jött. Rázkódtunk az autóban mert itt se lassítottam.
-Niallék jönnek...és majd..
-Állj már le!-kiáltottam rá.-Nem jönnek sehova..ide nem!
Ő csak megszeppenve vissza húzódott az ülésbe és inkább csendben várta a kis autókázásunk végállomását.
Pár perc múlva behajtottam egy olyan részre ahol már az utat belepte a gaz. Már régen voltam itt, de nem gondoltam volna hogy ilyen lett ez a hely...
-Harry,hol vagyunk?-hallottam a halk hangot mellőlem amikor megállt az autó.

Éreztem ahogy bámul.Szinte láttam magam előtt az aggódó tekintetét. De engem ez a része még mindig nem izgatott.
-Itt.-húztam be a kéziféket.-Ne várj mindenre komoly választ! Emlékszel?-mértem végig rajta nagyképűen.-Szállj ki!
Kis hezitálás után kiszállt. Én felmértem a terepet és elindultam egy irányba. Ő pedig követett.
-Harry..hallod...lassíts...-futott utánam.
-Szedd a lábad.-loholtam előre.
Beértünk egy folyó partjára. Kicsit elcsodálkoztam hogy mit változott ez a hely, elő törtek az emlékek...de hamar vissza tértem a földre.
-Most itt leszünk egy darabig édes!-toltam egy fához.
-Mit művelsz?-kapkodta gyorsan a levegőt miközben én egyre közelebb simultam hozzá.
-Beszélgetek veled,de ha nem vagy hajlandó válaszolni a kérdéseimre, akkor kénytelen leszek más módszerhez folyamodni.
-Miről beszélsz?-vágott értetlen tekintetet. Édes volt..de most nem hatott rám.
-Így már rémlik?
Amint kimondtam,szenvedélyesen megcsókoltam. Ő pedig egyre lejjebb csúszott a fa és köztem de én nem szakítottam meg a csókot. Végül már szinte ülve voltunk.

Kezei átfonták nyakam. Szinte biztos voltam benne hogy ő is akar. Tisztában voltam azokkal az érzéseivel amiket eltitkolt előlem...
-Na?-húztam el magam tőle. De ő csak hallgatott és mélyen bámult a szemembe.
-Mit akarsz tőlem?-suttogta halkan.
-Megtudni pár dolgot..így vagy úgy!-pimaszul motyogtam fülébe. Össze rezzent hangom hallatán. Mintha kicsit félne. Ajkaimba haraptam majd egy magabiztos mozdulattal fel álltam.
Tekintete engem követett ahogy egy másik fa tövéhez megyek. Felnyitottam régi raktáram és egy láda Jack Daniel's-t vettem elő.

-Játszunk!-kajánul vigyorogtam magam elé.
De amikor megfordultam csak azt láttam ahogy Viki fut.
-Édes..hova mész?-nevettem el magam. De ő megállás nélkül futott.-Szóval te is benne vagy egy kis +18-as fogócskában? Hmm??
-Hagyj békén!-hallottam a kiáltást.
-Úgyse tudod merre van a kocsi, kár futnod.-sétáltam közben arra amerre az előbb még ő futott.
-Nem érdekelsz.-egyre közelebbről hallottam őt, és újra láttam szőke haját.
-Na, ugye hogy igazam volt szivi? Kár volt loholnod..gyere szépen vissza, és beszélgessünk.-tettem szét a karom egy nagy perverz vigyor közepette.
-Te nem beszélgetni akarsz, Harry te nem vagy magadnál! Valami bajod van.-tette maga elé kezeit.
-Nekem? Bajom? Ugyan...azon kívül hogy kezdesz az idegeimre menni és össze zavarsz, semmi bajom sincs!
-Én zavarlak össze téged? Te melyik bolygón élsz?-flegmázott.
Én pedig ahelyett hogy ezt hallgattam volna, inkább felkaptam az ölembe és vissza cipeltem.
Leültettem egy fatönkre és kezébe nyomtam egy üveg alkoholt.
-Mit csináljak vele?-bámult rám.
-Igyál..oldja a feszültséget.
-Kösz de nem..-dobta a kezembe.
-Hát jó, én nem erőltetek semmit. Majd úgyis meg gondolod magad.-húztam le belőle egy nagy kortyot.-Végre eljött az a pillanat amikor szemtől szemben lehet veled beszélni!
Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem....

16.Rész

Sziasztoook♥
Jesszusom, nagyon aranyosak vagytok!:') Mindenkinek köszönök mindent!

De nem is szaporítanám a szót!
A CÉL A 25-30 FELIRATKOZÓ
Nagyon örülnék neki:) Hamarosan pedig vége lesz 1 fejezetnek és következik majd egy új! 
Abban több szerepet kap majd Anne valamint David barátja is.... De nem akarok ennyire előre sietni. Jó olvasást!
                                                                                                           ~E.V. x
______________________________________________________________

*Harry szemszöge*

Szuszogásra keltem reggel. Lejjebb toltam a mellkasomról a takarót és kicsit fel ültem hogy jobban lássam.
Haját kifésültem egy apró mozdulattal az arcából. Olyan édesen alszik.Így olyan nyugodt. De nekem magas az hogy miért zárkózik el mindentől aminek köze van hozzám. Én szeretem,és nem fogom ilyen könnyen feladni.
-Ühhmm-mm-ébredezett.
-Jó reggelt.-tűrtem el a takarót.
-Neked is.-dörmögte.-Neked is?? Mi ..Harry..!-kapta fel hirtelen a fejét.-Én nem itt aludtam még este ! Miért vagyok most veled egy ágyban?
-Hé,hé..nyugi.Ne gondolj rosszra. Csak az éjszaka közepén áthoztalak ide, mert gondoltam itt kényelmesebb lesz.-fürkésztem a tekintetét.-Szerintem így mindenki jobban járt.
-Főleg te jártál jól...-mászott ki az ágyból.
Én pedig egy laza mozdulattal vissza húztam,és fölé kerekedtem. Hallottam ahogy a szíve gyorsabb ütemet ver.Közelebb hajoltam hozzá...
-Ne legyél ilyen makacs!-néztem mélyen a szemébe.
Ő csak ártatlan tekintettel és lesokkolt arccal feküdt alattam.
-Nem tudsz megváltoztatni.-csukta le a szemeit. Legszívesebben megcsókoltam volna hogy bebizonyítsam a dolgokat..de nem. Nem fogok most erőltetni semmit. Megvárom majd amíg ő fog könyörögni nekem a dolgokért.
Egy utolsó tekintete vettem, majd lemásztam róla. Ő lassan felült, és éreztem a tekintetét miközben én kisétáltam a szobából.
Majd meglátjuk hogy milyen hamar fog megtörni..

*pár órával késöbb*

-Na milyen volt az éjszaka?-pacsiztam le Nialla amint megláttam.
-Alig aludtam..-dörzsölte szemeit.
-Mi volt ott este..?-tört ki belőlem a nevetés.
-Minden csak alvás nem...
-Hát azt gondoltam!-közben a lányokat kerestük a tekintetünkkel.
-Igazából egész este beszélgettünk. Csodálom hogy ő ilyen eleven.
-Őrülj neki hogy ott van neked! Nálunk kis kavarodás volt reggel....
Elbeszélgettünk Niallal legalább egy órát. Szerinte amit elterveztem az rossz ötlet..inkább előállt egy másikkal! És elkell ismernem valóban jobb az amit ő kitalált. Majd miután haza mentünk elintézzük..
-Ma inkább Bellával el leszünk ketten! Ti pedig valahogy találjátok fel magatokat...
Én válaszolni se tudtam mert lelépett.
Oda sétáltam Vikihez..
-Jössz röpizni?-dobálgattam a kezemben a labdát.
-Öhmm...legyen! Ha szereted azt ha lealáznak!-kacsintott és kikapta a kezemből.
Elsétált előttem bikiniben, és nyelnem kellet. Érzem hogy ez jó lesz...
-Mehet?-hajolt be kezében a labdával.
-Mehet.-bólintottam.
Közben egyre több ember gyűlt körénk...és sajnos látták ahogy vereségre állok. Hm..jól van akkor innentől piszkosan játszunk.
-Nézd..Viki...ott !!!-mutogattam valamerre.
-Mi? Hol??-fordult el bambán,én pedig pontot szereztem.-Ez nem fer..Harry!-nevetett.
-Nálam a pont!-vontam vállat egy ördögi mosoly mellett.-Megy a szerva!

Olyan jó látni ahogy küzd valamiért, olyan elszánt,remélem értem is így fog küzdeni.

*Victoria szemszöge*

A reggeli kalandunk után nem tudom hogy mit csináljak. Én ott lefagytam. Nem tudom hogy mit akart elérni vele, de azt biztosan végbe vitte nálam hogy helyet kapjon a szívemben. Pedig megfogadtam...
Most nem tudom hogy mitévő legyek. Próbálok ellen állni, de nem sikerül. Erős érzelmeket érzek iránta, de helyesen kell döntenem és az eszemre hallgatni.
-Áhhh...jézus, a fejem.-ennyit a gondolatokról..
-Jól vagy? Nagyon fáj a fejed?-bújt át a háló alatt Harry.-Nem akartalak fejbe találni labdával...csak nyerni akartam..
-Elég brutálisan akarsz nyerni.-nevettem akaratlanul is elterülve a homokban.
-De ha nem bambultál volna akkor nem lett volna ez!-mondta pimaszul.
-Tudod helyes pasikat fürkésztem!-össze szedtem magam és felálltam.
-Ez most fájt!-mutogatott ujjal.
-Csak az igazat mondom!-dobtam vissza neki a labdát.
-Hé, mit szólnál egy döntetlenhez? Inkább...
-Uh..jó! Lemosom magamról a homokot!-gyorsan rávágtam ezt a storyt, mielőtt mondott volna valami olyan dolgot amitől végleg beadom a derekam.
Szóval inkább gyorsan oda futottam az egyik zuhanyzó csaphoz.

A víz cseppeken keresztül láttam Harry vágyakozó tekintetét. De most valamiért ő is vissza próbálja fogni magát. Eddig nem láttam volna még ilyennek. Mintha saját magával küzdene...
Inkább abba hagytam ezt a zuhanyzásos dolgot.
-Én felmegyek pihenni a házba! Rendben?-indultam meg a házikónk fele.
-Inkább medencézzünk.Van egy isteni medence a háznál.-fogta meg hátulról a derekam közben.
-Jó.-nyögtem ki egy pillanat alatt.
Az a medence tényleg szuper volt. A tengerre néz minden, és egyszerűen olyan mintha nem is a földön lennék.

Bele huppantunk a medencébe.Én elmerültem a vízben és pihentem. de Harrynek az a remek ötlete támadt hogy kérdezz felelekezzünk.Aki pedig nem válaszol a kérdésre ruhadarabot vesz le. Nem akartam bele menni mert a bikinimet azért nem akarom levenni..és Harryn sincs más mint az a sárga fürdő nadrágja.
De végül is egyszer élünk...
-Legyen. De te kezded!-forgattam a szemeim,ő pedig bólintott.
-Mondj 5 olyan dolgot ami először eszedbe jut rólam.
-Ez nem kérdés!-fröcsköltem le vízzel.
-Jó, akkor módosítok rajta, mi az az 5 dolog ami először eszedbe jut rólam?-fürkészett a zöld szemeivel a válaszra várva.
-Öntelt,egoista..
-Micsoda jó ember lehetek a te szemedben!-"tudom hogy jót is látsz bennem" tekintetet vetett rám.
-Szóval, öntelt, egoista,, nőcsábász....és a szemed..nagy zöld szemeid és a göndör hajad...hhhh..-sóhajtottam a végén. Nem szabad elgyengülnöm.-Most én jövök! Féltékeny vagy Niallra amiért Isabellával van, és te vagy a banda utolsó tagja aki nem tudott még becsajozni?
-Nem.
-Ennyi?
-Nem vagyok féltékeny Niallra.Bella nagyon szerethető lány, de nem az én esetem. Szóval inkább örülök hogy egymásra találtak.-közben simogatta a víz tetejét és láttam hogy valamin gondolkodik.-Mi van az előző pasiddal?
-Mi lenne?
-Á-á! Kérdéssel feleltél a kérdésemre! Ruhadarab kis szivem!-úszott közelebb.
-Neeem! Hülye vagy? Ez nem ér így.-húztam szorosabbra a bikini felsőm pántját.-Nem fogok előtted vetkőzni!
-Akkor kérdezek mégeggyet!-kezdett el nagyon gondolkodni.-Mit tennél ha én..most ide ülnék melléd..eltűrném a hajad....végig símitanák az arcodon...közben azt suttognám hogy szeretlek....és..megcsókolnálak?
-Hülye kérdés...semmit!-vontam vállat.
-Egészen biztos vagy ebben?-harapott egy kicsit szájába.
-Igen.
-Sehogy másképp...nem.reagálnál?-beszélt tagoltan. Közben pedig már ott ült mellettem és a hajammal játszadozott, épp ahogy az előbb mondta. Már kezdtem bele borzongni.
-Hidd el..se-sehogy másképp...-hunytam le egy pillanatra a szemem amint a nyakamhoz ért kezével, és gyengéden végig simított rajta. De mit csinálok? Ezt nem szabad! A francba..ha ép eszű lennék már ellökném magam tőle.
-Még mindíg egész biztos vagy benne?-suttogta a fülembe. Másik keze a combomon haladt felfele a víz alatt.
-Harry...-nem tudtam mást mondani. Ajkai pedig azonnal a fülem mögötti területre tévedtek. Miért teszi ezt velem? Miért kínoz?
-Ha megcsókolnálak se tennél semmit, suttogta pimaszul a fülembe megint.
-Én...nem...nem tudom..nem..-inogtam meg a válaszomban. De az igazság az hogy nagyon akarom hogy megcsókoljon. Vagyis ezt a szívem akarja...de én akarom?
-Tudom hogy akarod...csak mondanod kell!-kínzott tovább. Én pedig már majdnem belepusztultam ebbe a kis játszadozásba.
-Ne-neem...nehm..-szorítottam le a szemeim amikor a keze már nem a combomnál járt... Szája pedig a nyakammal volt elfoglalva.
-Gyerünk..mond ki! Mond ki hogy mit tegyek!-már számat harapdáltam miközben beszélt. Harry tudja hogy mit csinál..nagyon tudja. Tudja azt hogy már csak egy cérna szál tartja nálam a dolgokat, és az a cérna szál vagy elpattan vagy újra kötéllé válik. Már magam sem tudom hogy mit csinálok...
-Harry...

To Be Continued...