2013. november 12., kedd

17.Rész

Meghoztam a 17.részt!!(:
Bár igaz hogy hatalmasat késtem vele...sajnálom. Csak alig van időm írni,csomó el foglaltságom van, de remélem ettől független még ,maradtak olvasók:)
Nagyon nagyon NAAGYOON köszönöm a 30 feliratkozót:) Elképesztőek vagytok!
Ami pedig a történetet illeti, látom nagyon akarjátok hogy Viki megtörjön.:D Erre csak azt mondom, hogy mindennek eljön majd az ideje:)
Jó olvasást csajszik!:*
Remélem komiztok és feliratkoztok páran!:)♥
                                                                                   ~E.V.
________________________________________________________________

-Ne-neem...nehm..-szorítottam le a szemeim amikor a keze már nem a combomnál járt... Szája pedig a nyakammal volt elfoglalva.
-Gyerünk..mond ki! Mond ki hogy mit tegyek!-már számat harapdáltam miközben beszélt. Harry tudja hogy mit csinál..nagyon tudja. Tudja azt hogy már csak egy cérna szál tartja nálam a dolgokat, és az a cérna szál vagy elpattan vagy újra kötéllé válik. Már magam sem tudom hogy mit csinálok...
-Harry...
Végig futott a fejemben minden pár másodperc alatt. Éreztem hogy ő is akarja.
De a  francokért gondolkodok ennyit...
-Harry...csókolj meg!-motyogtam már majdnem a szájába.
És már éreztem is ajkait az enyémen. Isteni! Két keze fejemet fogva tart,én pedig csak....csak elmerültem az érzésben. Ovatosan csókolt...nem volt mohó,azt várta hogy minden egyes mozdulatáért könyörögjek! A hideg rázott ki amikor egy aprót belenyögött a csókba.
-Ezt nem szabadna!- elhúztam magam tőle, és hirtelen fejemhez kaptam.
-Miről beszélsz?- értetlenkedett.
-Csak haggy...én nem akartam hogy megcsókolj!- egyre jobban emeltem fel a hangom,közben pedig kimásztam a medencéből.
-Még hogy nem akartad.-forgatta szemeit.-De állj már meg! Hova mész?
-Hagyj már békén!-ordítottam a fejére.
-Viki!-megállt és kiabálta a nevem miközben csak nézett ahogy össze vissza járkálok.
-Mi van?-borultam ki.
-Olyan hirtelen lettél egy elmebeteg..elmagyarázhatnád legalább hogy miért!-kicsi csalódottságot hallottam kiabáló szavai közt.
-Elmebeteg? Miért is? Oh várjunk csak..tudom miért. Mert képes voltál lesmárolni anélkül hogy...
-Ne kezd nekem beadni azt hogy nem akartad!-közelített ökölbe feszített kezekkel.
-Nem, nem akartam!-mély levegőt vettem és leengedtem a fejem mellől mindkét karom.
Harry csak értetlenül rázta fejét ide-oda.
-Mi a francért teszed mindig ezt velem?- higgadt hangon de összezavarodva próbált bármit is mondani.
-Nem akarlak untatni..de hagyj békén most. Felejtsük el ami történt és..
-Én nem akarom elfelejteni! Miért kéne elfelejtenünk?- homlokát ráncolva emelte fel ismét kicsit a hangját.
-Csak felejtsd el. Ne várj mindenre komoly választ! De ezt az egy szívességet tedd meg nekem..soha nem kérek semmi mást tőled, csak azt hogy felejtsd el hogy megcsókoltál. Ezt az egészet...értve vagyok?
-Nem!- határozottan válaszolt.
-Elég nehéz lesz majd bizonygatnod hogy megcsókoltál ha majd én tagadni fogok mindent..-megráztam a fejem és úgy döntöttem, hogy nem akarok tovább veszekedni.-Inkább most megyek.Lepihenek.
-Beszéljü..
-Nem..Harry nem..hagyj békén!-nyögtem oda.
Most minden el lett rontva. Minden. A ráadás pedig az hogy jó volt megcsókolni. Csak tudnám miért volt jó? Az istenért Viki, szereted! De ha szeretem miért vagyok ilyen vele? Újra és újra egyre kínosabb pillanatokba keveredek vele. De nem akarok csalódni. Nem akarom azt hogy megint összejöjjek egy olyan emberrel akiért bármire képes lennék, és a végén én koppanjak.Harry pedig tipikusan olyan pasivá vált a szemembe, akiben hatalmasat tudnák csalódni...és én ezt nem akarom. Muszáj minden apró cselekedetét is semmibe vennem. Bár a medencés kaland nem mondható apró kis botlásnak. Az tudatos volt mindkettőnk részéről. Annyi minden kavarog most bennem....Miért nem lehet minden úgy mint az előtt? Jobban jártunk volna ha csak átlagos rajongók maradunk...Ez túl sok bonyodalommal jár.

*Harry szemszöge*

 -Beszéljü..-próbálltam rávenni arra hogy maradjon, és mondjon valami értelmeset, valami indokot hogy miért lett ilyen..de reménytelen.
-Nem..Harry, nem..hagyj békén!-ezek voltak az utolsó szavai mielőtt elment volna.
Gőzöm sincs hogy miért teszi midig ezt velem.Minden olyan hirtelen történt az előbb is... De ha azt hiszi hogy ezzel feladom..hát nagyon téved.  Éreztem hogy ő is szeret..de miért olyan nehéz ezt beismerni? Már a határaimon táncol, de akkor is küzdök. Jó lesz ha végre minden egyes kérdésem végére pontot rak.
Már kíváncsi vagyok hogy hogy fog regállni arra mit Niallal kitaláltunk..
De addig még ki kell bírni a haza utat. Remélem nem haragszik...de miért is haragudna? Most komolyan..fogalmam sincs hogy miért haragszik! Ha egyáltalán haragszik...
Én viszont nem akarok ezen rágódni..megtörtént, jó volt és kész.
A legegyszerűbb ha fogom magam és beülök a bárba. Pár pohárka alkohol nem árthat meg..
Hagyom Vikit..had gondolja át a dolgokat, de amíg ezt teszi, addig én jól is érezhetem magam.
-Egy Jin Tonikot legyen szíves!-fordultam be a pulthoz.
Figyeltem ahogy a csinoska pincér nő a parton lévő kis bárban kikeveri az italom.
-Uram, az itala.-tolta elém csábosan a falatnyi bikinijében.
-Köszönöm.-biccentettem.
Nem lenne szabad minden szépnek mondható lányra így tekintenem ha Vikiért harcolok.
-Esetleg mást óhajt?-kacsintott vágyakozva felém.
-Nem,köszönöm.-szívemre és nem a szememre hagyatkozva válaszoltam.
Erről jut eszembe, mi lehet Ann-el?
Rohadt jó mondhatom. Lehet hogy miatta ilyen Viki. Egyáltalán tud róla? Biztos..hiszen Bella mindent elmond neki. A francokat...! Ann-től nem akartam komoly dolgokat. Ő csak ott van nekem ha szórakozni vágyok...de vajon ezt is tudja Viki? Egyáltalán mit tud?
-Mi ez a sok alkohol?-ismerős hangot hallottam.
-Csak iszogatok...
-Nélkülem, Harry?-nevetett mellettem.-Nekem is egy olyat amelyet a fiatal ember iszik.
-Hogyhogy nem vagy Bell-lel?-mosolyogtam bele a poharamba.
-Elment aludni.
-Ilyen korán?-tekintettem fel Niallra.
-Te most komolyan elhiszed hogy alszik? Szerintem Vikivel beszél, mert ha jól tudom megvágta magát, és Bella segít neki csillapítani a sebet.-magyarázta.
Képes volt ezt hazudni Niallnak hogy megvágta magát? Hát ez kész. Ezek szerint komolyan gondolta hogy senkinek egy szót se a csókról.
-Most mi bajod Harry?-egy pillanatra aggódó tekintettel bámult rám.
-Jah..semmi, csak..ez a Tonic,kicsit félre nyeltem..ennyi az egész.-magyaráztam kapkodva. Niall látja rajtam hogy valami nincs rendben,és mivel általában mindent kitálalok neki, ez se fog elmaradni.-Kérdezhetek valami?
-Persze.
-Te mit tennél ha egy üvegfal lenne közted és Isabella közt?-bámultam közben a poharam tartalmát. Valahogy a pia se tett most jót.
-Ezzel mire célzol?
-Ez csak egy egyszerű kérdés, ami itt motoszkál a fejemben.-vettem fel magamra egy mű mosolyt.
-Nem is tudom.-elgondolkozott egy kicsit.-Az biztos hogy mindent megtennék hogy visszakapjam, vagy hogy megtörjön az az üveg.
Válaszul egy biztos tekintetet vetetem Niallra.Én is ezt fogom tenni...majd meglátjuk mi lesz belőle. Lefogom rombolni azt a falat köztem és Viki közt.

*Reggel*

Borzalmasan indult a reggel. Az a sok pia amit Niallal tegnap ittunk most szállt igazán a fejembe.
Lassan felküzdöttem magam az ágyból,majd lassan elindultam össze szedni a cuccaimat. Meglepetésemre Viki már össze szedte a sajátját.
-Jó reggelt!- össze futottam vele a fürdőben.
De ő csak mélyen pislogott egyet.Én vállat rántottam..
Nem vacakoltam, mindenem bedobáltam a kis bőröndömbe és a kocsihoz cipeltem.
Készen voltunk a haza induláshoz.
Megvártam amíg a két lány váltott még pár szót, és beültünk a kocsikba. Viki azonnal bedugta a fülhalgatóját és kihajolt az ablakon.
Amint egyenes terepre értünk és alig volt pár autó, elkezdtem felé tekingetni.
-Viki?!
Mintha egy földön kívüli lennék és észre se venne. De amikor már huszadjára szóltam neki, akkor kikapta a füléből a fülest és felhúzta szemöldökeit.
-Tegnap csajos estétek volt Bellával?-próbáltam beszélgetni vele.
-Miért érdekel?-hangzott azonnal el a szájából unottan.
-Látom most se vagy beszélős kedvedben...-sóhajtottam.
Végig nézett rajtam majd ismét bedugta a fülhalgatóit. Kezdtem kellemetlenül érezni magam....
Csak nőtt bennem a feszültség...és egy hirtelen mozdulattal rátapostam a gázra.Megelőztem Niallékat és még pár autót.
-Harry!?-ugrott fel azonnal Viki.
Minden pár másdoperc alatt történt.Tombolt bennem az adrenalin. Nem tudtam levenni a lábam a pedálról.
Hallottam hogy csörög a telefonom. Viki felvette.
-Nem tudom...igen...nem figyel....LASSÍTS HARRY! -hallottam ahogy félig nekem félig pedig a telefonba beszél. Valószínüleg Niall van a vonal másik végén.
De nem lassítok. Betelt a pohár.Most szépen elmegyünk Vikivel kettesben és beszélgetünk, így vagy úgy.
-Harry hova mész? Állj már meg! -kiabált mellettem.
Rá se néztem...nem érdekelt.
Csak hajtottam az autópályán amilyen gyorsan csak tudtam. Majd lefordultam,hamarosan egy kavicsos út jött. Rázkódtunk az autóban mert itt se lassítottam.
-Niallék jönnek...és majd..
-Állj már le!-kiáltottam rá.-Nem jönnek sehova..ide nem!
Ő csak megszeppenve vissza húzódott az ülésbe és inkább csendben várta a kis autókázásunk végállomását.
Pár perc múlva behajtottam egy olyan részre ahol már az utat belepte a gaz. Már régen voltam itt, de nem gondoltam volna hogy ilyen lett ez a hely...
-Harry,hol vagyunk?-hallottam a halk hangot mellőlem amikor megállt az autó.


Éreztem ahogy bámul.Szinte láttam magam előtt az aggódó tekintetét. De engem ez a része még mindig nem izgatott.
-Itt.-húztam be a kéziféket.-Ne várj mindenre komoly választ! Emlékszel?-mértem végig rajta nagyképűen.-Szállj ki!
Kis hezitálás után kiszállt. Én felmértem a terepet és elindultam egy irányba. Ő pedig követett.
-Harry..hallod...lassíts...-futott utánam.
-Szedd a lábad.-loholtam előre.
Beértünk egy folyó partjára. Kicsit elcsodálkoztam hogy mit változott ez a hely, elő törtek az emlékek...de hamar vissza tértem a földre.
-Most itt leszünk egy darabig édes!-toltam egy fához.
-Mit művelsz?-kapkodta gyorsan a levegőt miközben én egyre közelebb simultam hozzá.
-Beszélgetek veled,de ha nem vagy hajlandó válaszolni a kérdéseimre, akkor kénytelen leszek más módszerhez folyamodni.
-Miről beszélsz?-vágott értetlen tekintetet. Édes volt..de most nem hatott rám.
-Így már rémlik?
Amint kimondtam,szenvedélyesen megcsókoltam. Ő pedig egyre lejjebb csúszott a fa és köztem de én nem szakítottam meg a csókot. Végül már szinte ülve voltunk.



Kezei átfonták nyakam. Szinte biztos voltam benne hogy ő is akar. Tisztában voltam azokkal az érzéseivel amiket eltitkolt előlem...
-Na?-húztam el magam tőle. De ő csak hallgatott és mélyen bámult a szemembe.
-Mit akarsz tőlem?-suttogta halkan.
-Megtudni pár dolgot..így vagy úgy!-pimaszul motyogtam fülébe. Össze rezzent hangom hallatán. Mintha kicsit félne. Ajkaimba haraptam majd egy magabiztos mozdulattal fel álltam.
Tekintete engem követett ahogy egy másik fa tövéhez megyek. Felnyitottam régi raktáram és egy láda Jack Daniel's-t vettem elő.

-Játszunk!-kajánul vigyorogtam magam elé.
De amikor megfordultam csak azt láttam ahogy Viki fut.
-Édes..hova mész?-nevettem el magam. De ő megállás nélkül futott.-Szóval te is benne vagy egy kis +18-as fogócskában? Hmm??
-Hagyj békén!-hallottam a kiáltást.
-Úgyse tudod merre van a kocsi, kár futnod.-sétáltam közben arra amerre az előbb még ő futott.
-Nem érdekelsz.-egyre közelebbről hallottam őt, és újra láttam szőke haját.
-Na, ugye hogy igazam volt szivi? Kár volt loholnod..gyere szépen vissza, és beszélgessünk.-tettem szét a karom egy nagy perverz vigyor közepette.
-Te nem beszélgetni akarsz, Harry te nem vagy magadnál! Valami bajod van.-tette maga elé kezeit.
-Nekem? Bajom? Ugyan...azon kívül hogy kezdesz az idegeimre menni és össze zavarsz, semmi bajom sincs!
-Én zavarlak össze téged? Te melyik bolygón élsz?-flegmázott.
Én pedig ahelyett hogy ezt hallgattam volna, inkább felkaptam az ölembe és vissza cipeltem.
Leültettem egy fatönkre és kezébe nyomtam egy üveg alkoholt.
-Mit csináljak vele?-bámult rám.
-Igyál..oldja a feszültséget.
-Kösz de nem..-dobta a kezembe.
-Hát jó, én nem erőltetek semmit. Majd úgyis meg gondolod magad.-húztam le belőle egy nagy kortyot.-Végre eljött az a pillanat amikor szemtől szemben lehet veled beszélni!
Sóhajtottam egy nagyot majd bele kezdtem....


7 megjegyzés: